Az emberiség joggal tartja magát a természet urának, ám hihetetlen képességeket és teljesítményeket az állatvilágban is megcsodálhatunk.
A tudósok becslése szerint a világon mintegy 30 millió állatfaj élhet, a tudomány azonban mindössze 1,4 milliót ismer, egy gramm földben akár 3-400 millió élőlény is lehet. A világ minden 100 állatfajából 98 a gerinctelenek kategóriájába tartozik.
Bár az esőerdők csak a Föld területének 7 százalékát borítják, a világ élővilágának 40 százaléka él bennük. A Földön élő állatok négyötödének hat lába van. Ha egy képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjébe tennénk a világ összes rovarát, a másikba pedig az összes többi állatot, a rovarok felé billenne a mérleg.
A némely konyhában is előforduló csótányok már azelőtt léteztek a Földön, hogy a dinoszauruszok megjelentek volna.
Sok ismert állatfaj egyedei meglepő dolgokra képesek. A víziló 80 százalékban a víz alatt ad ki hangokat. Az oroszlán üvöltését 8 kilométerről is hallani lehet. A tücskök a térdükkel hallanak. A baglyok füle olyan éles, hogy akár 20 méterről is meghallják, ha egy egér rálép a faágra.
A méhek, a teknősök és a termeszek teljesen süketek. A sasok akár 5000 méter magasságból is észreveszik az apró rágcsálót a mezőn. A macska hatszor jobban lát a sötétben, mint az ember. A hangyák szaglása éppen olyan jó, mint a kutyáké.
A ma létező élő állatvilág legnagyobb emlősállata a bálna, egy kékbálna élete során, míg a petéből kifejlett állat lesz, 30 milliárdszorosára növekszik. Egy újszülött kékbálna annyit nyom, mint egy jól fejlett felnőtt víziló.
A kifejlett kékbálnának még a nyelve is nehezebb, mint egy felnőtt elefánt. Testük méretéhez képest azonban nem ők, hanem a bogarak bolygónk legerősebb fejlett élőlényei: egy orrszarvúbogár például saját tömegének 850-szeresét képes elvinni a hátán.
A skorpiók 200-szor annyi radioaktivitást bírnak ki, mint az emberek. Egy tigrisnek legalább 300 négyzetkilométer kell ahhoz, hogy szabadon élhessen. A főemlősök – az emberhez hasonlóan – képesek arra, hogy felismerjék saját arcukat a tükörben.
Csak az emberek, a törpecsimpánzok (bonobók) és a delfinek szexelnek kedvtelésből. A nyúl és a papagáj fejének elfordítása nélkül is látja a háta mögötti területet. A szamarak elsüllyednek a futóhomokban, az öszvérek nem.
A patkányok tovább bírják víz nélkül, mint a tevék. Az iguánoknak, a koaláknak és a komodói sárkányoknak két hímvesszőjük van.
Ha egy polip az éhhalál küszöbére kerül, megeszik egy párat saját karjai közül, melyek később visszanőnek. A tigriscápa embriói megküzdenek egymással az anyaállat méhében, és csak a túlélő születik meg. Ha a csiga két fejjel születik, a két fej egymással küzd az élelemért.
Sem az oroszlán, sem a tigris, sem bármilyen nagyobb húsevő nem eszik meg olyan állatot, amelyet villám sújtott halálra.
A zsiráf meg tudja nyalni a saját fülét. A struccok, a vakondok és az elefántok tudnak úszni. A denevérhal nem úszik, hanem mellúszói segítségével gyalogol a víz fenekén. A pumák képesek saját méretüknél nyolcszor nagyobb állattal is végezni.
A krokodil nem tud rágni (fölösleges is: gyomorsava olyan erős, hogy képes megemészteni az acélt). A zsiráfok nem tudnak köhögni. A gepárd az egyedüli macskaféle, amelyik nem tudja visszahúzni a karmait. A kenguruk nem tudnak hátrafelé menni.
Az elefánt az egyetlen állat, amely nem tud ugrani. A patkány képtelen hányni, viszont – mivel fogai egész életében nőnek – állandóan rágcsálnia kell valamit, hogy koptassa őket. A cickányok háromóránként saját testsúlyuk háromszorosát eszik meg.
A vágtató versenyló 15-20 métert tesz meg másodpercenként, csaknem annyit, mint a levegőben a postagalamb (21 m/sec). A szürke vészmadár 24 ezer, a vékonycsőrű hojsza 35 ezer kilométert tesz meg egy év alatt.
A csiga óránként hat méterig sem jut el, ám ha egyszer elfárad, képes akár 3 évig is egyfolytában aludni. A gorilla napi 14 órát is alszik. Az elefántok átlagosan 2 órát, a vadászmenyét 20 órát alszik egy nap, míg a szarvas kevesebb, mint 5 percet.
S végül két „állati” talány vagy talányos állatság: a pulykák gyakran bámulják az eget záporeső közben – és olykor megfulladnak. A kacsahápogás nem visszhangzik – senki sem tudja, miért.
Kép forrása: Freepik.com
Forrás: MTI Archívum / Szerző: Juhani Nagy János
